Paksi Képtár

Pakson a főutcán, a gimnáziummal szemben lévő útkereszteződésnél balra, majd rögtön jobbra, egy rozsdás és üvegfalú épület, ahová egy nagy üvegajtón kell bemenni. Az egykori Paksi Konzervgyár épülete mára teljesen átalakult, az ipari létesítményből kulturális funkciót ellátó, karakteres épület lett. Az 1991-ben alakult Paksi Képtár 2007-ben költözött mai - a város helytörténeti szempontjából is jelentős - helyére. Az országosan is elismert, jelentős kortárs képzőművészeti gyűjteménnyel rendelkező, európai színvonalú Képtár méltán a város büszkesége. Gyűjteménye 1980-tól kezdődően folyamatosan gyarapszik. Az állandó kiállítás mellett, nagy volumenű, jelentős érdeklődésre számot tartó időszaki-, és vándorkiállítások is látogathatók. A gyűjtemény és a múzeum alapítója Halász Károly, Munkácsy-díjjal kitüntetett képzőművész.

A Paksi Képtár az alapító művész makacságának és művészetakarásának köszönhetően, szinte a semmiből jött létre. Az 1970-es években működő dunakömlődi nyári művésztelep újragondolásával született meg a Vizuális Kísérleti Alkotótelep (VIKAT), Halász Károly és Lantos Ferenc képzőművész és művészetpedagógus irányításával, melyhez később Apagyi Mária zenepedagógus is csatlakozott. Az 1980-tól működő alkotótelep kezdeti lépéseit olyan neves művészek alapozták meg, mint Bak Imre, Fajó János, Keserű Ilona, Nádler István és Mattis Teutsch Waldemár. Ennek köszönhetően a kortárs képzőművészek szellemi és alkotó műhelye jött létre, Budapest és Pécs között. A műhelymunkában olyan modern magyar képzőművészetet képviselő alkotók vettek részt, akik újra közvetlen kapcsolatot találtak a képzőművészet nemzetközi eseményeivel. A XX. század művészetét meghatározza Paul Klee egyik fő alaptézise, ami így szól: „A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz.” A látható, a valóság új megközelítése, művészeti kifejezése sokszor talált értetlenségre. A kísérleti alkotótelep folyamatos működésének támogatása nem volt biztosított kultúrpolitikai okok miatt. A grazi múzeum szisztémáját követve, a nyári művésztelep elvárta, hogy minden meghívott művész, fiatal alkotó a részvételért és az ellátásért cserébe, egy műtárgyat hagyjon Pakson. Ennek köszönhetően kiemelkedő alkotások és adományok kerültek a gyűjteménybe.  A hivatalosan is bejegyzett Paksi Képtár, mint országos gyűjtőkörű képzőművészeti múzeum, 1991-ben nyílt meg az értékes műemléknek minősülő, klasszicista stílusban épült Erzsébet Szállóban. Az alkotótelep munkái (konstruktív, geometrikus műalkotások) mellett, a Paksról és környékéről származó festmények és plasztikák is bemutatásra kerültek. E gyűjtemény kapcsán indult el az új, vizuális kommunikációs formák megbeszélése. Takács Éva és Ritter János a vizuális nevelés korszerű módszereit alkalmazva elindította - általános és középiskolások részére - a képzőművészeti iskolát. Az Erzsébet Nagy Szálloda közel 14 évig adott otthont a magyar kortárs és képzőművészet kiállító helyének. 2007-ben a Paksi Képtár és gyűjteménye új helyre költözött, az egykori konzervgyár épületébe. Az 1100 négyzetméter alapterületű üzemcsarnok átalakítása és felújítása Járomi Irén és Kiss Gyula, Ybl-díjas építészek tervei alapján készült el. A XXI. század építészeti, technikai eredményeit alkalmazva, az építészek létrehoztak egy újszerű térszervezéssel komplex művészeti központot.

A több, mint 20 éves Paksi Képtár ma az európai klasszikus és kortárs alkotók kiállító helye. A bemutatás és gyűjtés középpontjában a konstruktív konkrét, a minimal, a koncepcionális művészet, valamint a kísérleti film áll. A képtár múzeumpedagógiai tevékenységének bővülésével országos szakmódszertani bázissá is válhat.