Díjazottak 2019

 

TISZTES POLGÁR KITÜNTETÉS

Molnár Imréné. Fotó: Babai István

Molnár Imréné Ancikát ha névről nem is, de tevékenységéről szinte mindenki ismeri a városban. Az atomerőműből vonult nyugállományba, szeretettel emlékszik vissza az ott eltöltött időkre, kiemelten a sok társadalmi munkára, amikor még bárki, bármikor hadra fogható volt, hogy segítsen. A karitatív munkát egészen kicsiben kezdte: a buszmegállók környékén figyelt fel a szegény sorsú, lecsúszott egzisztenciájú, segítségre szoruló emberekre, vitte a forró teát, egy kis élelmet. Aztán elkezdődött a házhoz menő gyűjtés, sokan adtak ruhaneműt, ágyneműt, amit zsákokban, kerékpárral vitt haza, hogy aztán szétoszthassa a rászorulók között. A saját házánál majd a Szent István téren tíz éven át tartott karácsonyi ételosztást. Ma is hálával gondol azokra, akik ebben segítették, a polgárőrségtől a tűzoltóságig mindenki hozzáadott valamit, ha kellett padokat, asztalokat, vagy éppen a szállításban segítettek, hőgombát adtak a hideg ellen. Ha úgy adódott varrni, főzni, a pénzt beosztani tanította a segítségért hozzá fordulókat. Lelkes paksiakból munkatársakat szervezett maga mellé, akik hozzá hasonló empátiával segítették a munkáját. Létrehozta a Segítők Házát, ahol a ruhaneműkön, háztartási eszközön, bútorokon túl rendszeresen osztanak tartós élelmiszert, tartanak programokat. Minden héten, kedden és csütörtökön délelőtt várják az adakozni kívánókat és a rászorulókat. Jelenleg két állandó munkatársa van, Hosszú Ilona és Kiss Józsefné. Munkájához mindig erőt adott a családja, gyermekei és a hite.

Siklósi Mátyás. Fotó: Babai István

Siklósi Mátyás, az utolsó paksi kádármester 1959-ben kezdte tanulni a szakmát Pakson, követve a családi hagyományt, hiszen már nagyapja is kádár volt. 1962-ben a kádárképzés utolsó évfolyamán végzett, azóta sem itt, sem az országban nem találunk hasonló iskolát. A korábban nagy hagyományokkal rendelkező szakma kihalni látszik, pedig annak idején még a paksi konzervgyárnak is saját kádárüzeme volt, hiszen hordókban savanyították az uborkát, káposztát. Az itt eltöltött évek után Pesten dolgozott a hordógyárban, ahol 50 literes söröshordókat készített. 1990-ben a mestervizsga letétele után önálló iparossá vált, 150, 200, 300 literes tölgyfa hordókra specializálódott, de pálinkáshordók is kikerültek a keze alól. Közben folyamatosan modernizálta, gépesítette a műhelyét, azzal együtt, hogy a régi szerszámokat is megőrizte. A precíz, hagyományos famegmunkálás híve, munkáival találkozhatunk Pakson, Szekszárdon és más szőlőtermesztő vidéken is. Hetvenéves koráig űzte az ipart, de barátoknak, ismerősöknek ma is dolgozik, javításokat végez: abroncsokat, dongákat, hordófeneket cserél. Nemcsak a hordóval, a belevalóval is nagy szakértelemmel foglalkozik, kiváló zweigelt boraival számos borversenyen arany, ezüst és bronz oklevelet szerzett. Az evangélikus gyülekezet oszlopos tagja, ötven éve házas, két fia és három unokája van.

 

GYERMEKEINKÉRT KITÜNTETÉS

 

Ziliziné Petrik Klára. Fotó: Szaffenauer Ferenc

Ziliziné Petrik Klára 1978-ban végzett a Kaposvári Tanítóképző Főiskola szekszárdi kihelyezett tagozatán. 1983 óta dolgozik a Bezerédj általános iskolában. Az alsó tagozat valamennyi területén dolgozott már, napközis nevelő, osztálytanító, osztályfőnök is volt. A nevelőtestületben szakszervezeti titkárként, majd a közalkalmazotti tanács tagjaként, munkaközösség-vezetőként is bizonyított. Pedagógiai munkájában kimagasló eredményeket ért el a művészeti nevelés területén, a Bezerédj iskolában zajló vizuális képzés oszlopos tagja. Értékteremtő, kreatív, szerteágazó technikával kivitelezett, formagazdag alkotásokat készítettek tanítványai. Rendszeresen megszervezik a Pincegaléria kiállítást, ahol diákjai kiemelkedő munkáit mutatják be. Tanítványaival rendszeresen ellátogatnak a Paksi Képtár, a Paksi Városi Múzeum, a Kincskereső Gyermekkönyvtár és a Csengey Dénes Kulturális Központ rendezvényeire. Tanítványai sikeresek az előadóművészetekben is, évről évre díjazottak a Regélő mesemondó versenyen is. Színvonalas, naprakész, innovatív munkaszemlélet, hivatástudat, önzetlenség és precizitás, a gyermek- és szakmaszeretet, a közösségért érzett felelősség jellemzi. Minden kisdiákra figyel, számára nem a tanterv teljesítése, hanem a gyermekek terhelhetősége, lelke és egyéni képessége számít, vélekednek róla a szülők, diákok. Az iskola vezetése, a tantestület és a szülők ajánlása alapján részesült Gyermekeinkért kitüntetésben

Nagy Márta. Fotó: Szaffenauer Ferenc

Nagy Márta 1992-ben a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán szerzett felsőfokú óvónői képesítést, majd ugyanott tanítói diplomát 1993-ban. Két évet óvónőként dolgozott, 1995-től a Paksi Balogh Antal Katolikus Általános Iskola és Gimnázium tantestületének tagja, a 2014/2015-ös tanévben Balogh Antal-díjat kapott. Munkáját felelősségteljesen, pontosan, szeretettel végzi. Fontos számára a valódi értékek közvetítése, elfogadtatása. Órái változatosak, élethelyzetekkel, gyakorlati példákkal színesítettek. 2010 óta tart kerékpáros tábort, mely igen népszerű az iskolában. Folyamatos közösségépítő és közösséget összetartó munkája is példamutató. Tanítványai rajongásig szeretik, a szülők tisztelik. Figyelmesség, mély elkötelezettség, türelem és mérhetetlen szeretet jellemzi. A szülők szerint Márti egyértelműen pedagógusnak született. Néhány, szülőktől való, a díjazottról szóló gondolat is elhangzott a méltatásban, hogy csak néhányat idézzünk: „Azért szeretem, mert a gyermekem is szereti, mert elérte, hogy akarjon tanulni, szívesen megy iskolába (…) egyenrangúként beszél velük, és mégis fegyelmet tart.” „Mind emberségből, mind szakmaiságból csak elismeréssel szólhatunk róla. Mindig a maximumot nyújtja, számunkra ő a TANÍTÓ, nem is kívánhattunk volna jobbat gyermekünknek.” „Életem legjobb döntése volt, hogy gyermekemet Márti tanítja. Nincs olyan nap, hogy ne lennék hálás, mert tudom, látom és érzem, hogy a legjobb helyen van.” 

 

PONGRÁCZ SÁNDOR-DÍJ

 

Pámer Ágnes. Fotó: Molnár Gyula

Pámer Ágnes általános iskolásként a vöröskeresztes szakkör aktív tagja volt, és már akkor tudta, hogy valamilyen egészségügyi pályát szeretne választani, olyan helyen dolgozni, ahol a segítés áll a fókuszban, és ahol szervezőkészségének is hasznát veheti. Így került végül édesanyja tanácsára Szegedre, ahol védőnői oklevelet szerzett. Hét év ifjúságsegítői munka (klubfoglalkozások, tanácsadás) után került a paksi rendelőintézetbe, ahol ma is dolgozik.

Volt területi védőnő és iskolavédőnő, mindegyik területen szívvel-lélekkel viselte/viseli gondját kismamáknak, csecsemőknek, diákoknak. Oktató védőnőként elhivatottan segíti a védőnő-hallgatók területi gyakorlatát, aktív szerepet vállal a közösségi egészségfejlesztés területén. Területi védőnőként Pakson az évek óta sikerrel működő baba-mama klubot vezette kolléganőivel, ahol a családok közösségi élmény elmélyítése során kaphatnak szakszerű segítséget felmerülő problémáikra.

Humánszervező diplomáját is hasznosítva a Paksi Gyógyászati Központ alapellátási részleg vezető szakdolgozójaként hozzájárul az intézmény minőségpolitikai céljainak eléréséhez. Kiemelkedő a közösségépítő tevékenysége. A felmerülő szakmai és emberi problémákat sikeresen koordinálja. Szakmai elhivatottsága megkérdőjelezhetetlen.

Amikor arról kérdezik, hogy munkája melyik területét érzi a legközelebb a szívéhez, a legnagyobb természetességgel válaszolja: Azt szeretem, amit éppen csinálok. Úgy véli, a területi munkában az volt a nagyszerű, hogy a családok elfogadták, befogadták, az iskolában pedig a gyerekek azt tükrözik vissza, amit kapnak. Mindenhol kulcsszó a bizalom. Pámer Ágnes szereti a munkájában a sokszínűséget, azt, hogy lehetősége van a szemléletformálásra, a prevencióra, a mentálhigiénés feladatokra, a gondozottak segítségére lehet életvezetésben, gondolkodásmódban. Hangsúlyozza, hogy szerencsésnek érzi magát, mert mindig nyitott, elfogadó és segítőkész környezetben dolgozhatott, most is a legnagyobb bizalommal támaszkodik kollégáira.

 

PRO URBE EMLÉKÉREM

Kernné Magda Irén. Fotó: Babai István

Kernné Magda Irén 1985-ben kezdett dolgozni Pakson, a Bezerédj általános iskolában. Nevéhez fűződik a Szemfüles című diákújság megalapítása, tehetségfejlesztés az újságírószakkör keretében. Pedagógusként Németh László-díjat kapott az oktatási tárcától az anyanyelvi kultúra ápolásáért. Korábbi nyilatkozatából kiderül, hogy alapvetően irodalmi beállítottságú volt, de érdeklődése egyre inkább a történelem, a helytörténet tanítása felé tolódott. A mindennapi tanítást maga mögött hagyva a Városi Múzeumban folytatta pályafutását múzeumpedagógusként, ekkor lett a Várossá válni című kötet társszerzője és szerkesztője, a Városunk: Paks című helytörténeti tankönyv szerzője. Munkássága mind tudományos mind pedagógiai vonatkozásban alapvető jelentőségű és példaértékű. Publikációi elengedhetetlenek Paks történetének megismeréséhez és tanításához. Szakavatott ismerője Pákolitz István életművének, hagyatékának gondozásával, emlékszobájának berendezésével kiváló munkát végzett a múzeumban. Nélkülözhetetlen segítséget nyújtott a Paksi Települési Értéktár Bizottság tevékenységéhez, számos helyismereti vetélkedőt és Pákolitz szavalóversenyt szervezett. A Paksi Hírnök munkatársaként az Üdvözlet Paksról című rovat elindítója és állandó szerzője volt. A két kiadásban megjelent Híres paksi elődeink című hiánypótló gyűjteménye külföldi érdeklődésre is számot tartott, és Képeskönyv című kötete is utánnyomást élt meg, a TelePaks Médiacentrum Nonprofit Kft. – Paksi Hírnök kiadásában megjelent Paksi templomok és kápolnák című fényképalbumhoz Kernné Magda Irén írta a kísérőszöveget. Most szeptemberben jelent meg Pákolitz István születésének 100. évfordulójára Itthon című kötete, melyben Pákolitz István Paksról, a paksi barátokról, ismerősökről, eseményekről szóló műveiből ad válogatást. Munkásságát a város 2006-ban Paks kultúrájáért kitüntetéssel ismerte el.

 

Kiszl Károly. Fotó: Babai István

Kiszl Károly 1949-ben született Pakson, hajós család gyermekeként; azóta is itt él, lelkes lokálpatrióta. 1968-tól különböző beosztásokban hajózással foglalkozik. Élve a rendszerváltás adta lehetőségekkel, önálló hajós magánvállalkozások építésébe kezdett. Szívügye a hajózás hagyományainak ápolása, a szakma népszerűsítése, minél szélesebb körű elismertetése. Kiszl Károly a Paksi Duna-partért Közalapítvány elnöke, a Révhajósok Országos Szövetségének volt elnöke, a Paksi Iparos és Vállalkozói Kör, valamint a Duna-Sió Turisztikai Egyesület és a Közlekedéstudományi Egyesület Hajózási Tagozatának tagja. Elkötelezett paksiként évtizedek óta részt vesz a város kulturális életének támogatásában, szorosan együttműködve a mindenkori kulturális intézményekkel. Csak a legfontosabbakat említve: éveken át a város rendelkezésére bocsátotta a régi víziszínpadi hajótestet, a paksiak által közkedvelt augusztus 20-i tűzijátékot először az ő uszályáról, később a kompról lőtték ki, segít a lampionos felvonulás lebonyolításában is. Paksot támogató tevékenységének legjelentősebb eredménye az 1989-től folyamatosan fejlődő paksi komp-, majd nagyhajó- és csónakkikötő létrehozása és üzemeltetése. Számos elismerésben részesült pályája során, közülük a Paksi Iparos és Vállalkozói Körtől 2002-ben elnyert az Év Vállalkozója, a 2010-ben a Révhajósok Országos Szövetsége által adományozott Nagy Révész, valamint a 2013-ban a Vállalkozók Országos Szövetsége által adományozott az Év Vállalkozója díjakra a legbüszkébb, hangzott el az esten.

 

Forster József. Fotó: Babai István

Forster József Dunakömlődön született, ma is ott él. 1977-től dolgozott a Paksi Atomerőmű Vállalatnál, jelentős szerepe volt a lakótelep és Paks egyes épületeinek építésénél, ahogy fogalmazott: „Építettem utat, járdát, óvodát, iskolát és várat. Továbbá erőművet, gyárat templomot, kórházat, sportcsarnokot, uszodát, szállodát, faluházat, emlékművet.” Részt vett a Német Nemzetiségi Önkormányzat megalakulásában, és jelentős szerepe volt abban, hogy Paks testvérvárosi kapcsolatot alakított ki Reichertshofennel. Részt vett a testvérmegyei kapcsolatok kialakításában Tolna megye és Main Tauber Kreis között. Az egykori Dunakömlődért Egyesület elnöke volt. Beválasztották a Dunakömlődi Egyházközség elnökségébe, melynek munkája alatt megújult a dunakömlődi templom és környezete. A Dunakömlődi Borbarát Kör és a Paksi Kertbarátok Egyesülete tagja, aktív a Siller Nótakörben, szabadidejét unokáival, borászattal, kertészkedéssel tölti. Kezdeményezésére, önkormányzati segítséggel 2016-ban megépült a kitelepített németek emlékműve Dunakömlődön. Forster József azt mondja, hogy mindez nem történhetett volna meg, ha nem áll mellette a családja és a barátai, elsősorban a felesége, Jutka, aki elkötelezett a település iránt, és mindenben segítette, biztatta. Nem feledheti városunk díszpolgára, Pónya József segítségét, biztatását ösztönzését sem, hangzott el a méltatásban.

 

SEGÍTŐ KÉZ KITÜNTETÉS

Ferenczi Jánosné. Fotó: Molnár Gyula

Ferenczi Jánosné a Paksi KistérségiSzociális Központ Idősek és Fogyatékosok Nappali ellátójának munkatársa. Általános ápolói és védőnői szakképesítését 1980-ban szerezte. 1988 óta dolgozik az intézményben az idősellátás területén. Korábban a házi segítségnyújtás területén, a jelzőrendszeres házigondozásban vett részt, majd az idősek nappali ellátójában vállalt feladatot. Több mint harminc évet dolgozott a szociális ágazatban az elesett, kiszolgáltatott emberekért. Pályáján a kollégák szeretete, elismerése kísérte, kedvessége, humorérzéke, optimizmusa kiváló csapatjátékossá tette, akire munkatársai és felettesei mindig számíthattak. Az utóbbi években saját érintettsége okán is –idős édesanyja gondozása által – még empatikusabbá vált, pontosan ismeri az idősek igényeit, problémáit. A mindennapi munkához – amit a mai napig örömmel végez – a legnagyobb motivációt az adja számára, hogy érzi, milyen nagy szükség van rá, és tudja, hogy kedves gondozottai nap mint nap várják.