Az óváros élhetőségéért gyűjtöttek aláírást
2017.04.04, 12:00 | Paksi Hírnök
Nem csitulnak a kedélyek az óvárosban tapasztalható társasházépítési-láz miatt. Több konkrét eset miatt gyűjtöttek aláírásokat és nyújtottak be beadványt Süli János polgármesterhez a városlakók. Lapunkat is tájékoztatták arról, hogy továbbra is féltik az óvárost, attól tartanak, hogy élhetetlenné válik, mert befektetők felvásárolják az öreg parasztházakat és egy-egy telken a lehető legtöbb lakást alakítják ki nem törődve azzal, hogy túlzsúfolt lesz az utca, kopár, élettelen a lakóhelyek. Óvárosra vonatkozó fejlesztési koncepciót, újabb lakossági fórumot sürgetnek. Azt is felvetették, hogy az önkormányzatnak szerződést kellene bontania a főépítésszel, mert véleményük szerint nem ismeri eléggé a várost, nem képviseli az ott élők érdekeit. Néhány elkeseredett paksi polgár egy Kosár utcai házban gyűlt össze, hogy elmondja problémáit. A többség, bár a nevük az aláíró íveken szerepel, azt kérte, őrizhesse meg inkognitóját. – Mi azért költöztünk ide, mert családi házas környéken akarunk élni – fogalmazzák meg többen is hozzátéve: a lakótelepen és annak környékén kellene társasházakat építeni, nem ezekben a főként kis utcákban, mint a Kosár, a Vörösmarty, a Kossuth. A másik, ami miatt nagy a felháborodás, az, hogy míg egy magánépíttető – és máris hoznak két példát a Kosár utcából – még a ház színét sem választhatta ki, sőt igen szigorú szabályokat szabott nekik a főépítész, addig a befektetők, akik társasházak építésébe fognak, mintha bármit megengedhetnének maguknak. A Kosár utca Táncsics felőli oldalán a 2000-es évek elején, a szemben lévő oldalon nagyjából három éve építettek családi házat és – mint mesélték – nagyon kis mozgásteret kaptak, csak parasztház jellegű épületre kaptak engedélyt, telekhatárra építve, fésűsszerkezetben. Mint Lisztmajer Balázs emlékeztetett rá, a múlt év őszén lakossági fórumon tett ígéretet Horváth András főépítész arra, hogy a Kosár utcában a meglévő társasház és a családi házak között garantálják a „konszolidált átmenetet”. Itt egy befektető két öregházat megvásárolt, ezeket lebontották és a neten már árulják is az ide tervezett lakásokat. Két társasházban 17 lakás épülne, egész telekszélességben burkolatot terveznek, mélygarázst, aminek a forgalmát a Táncsics tömbbelsőre, illetve a Báthory utcára „engedik rá”. Balázs szerint szó sincs átmenetről, az egyik ház magasabb lenne a most meglévőnél, a másikat pedig olyan közel tervezik megépíteni édesanyja szomszédos háza mellett, hogy az összes ablakból, erkélyről az ő udvarára lehet majd látni. Érdekes, jegyzik meg, hogy miután a befektető megvette a két telket, a társasházas övezet határát valaki „áttolta”, így most már a Kosár utca 15-17. is abba tartozik. Az itt tervezett házakkal kapcsolatban hosszan sorolt kifogások hasonlítanak a Vörösmarty kapcsán felhozottakkal. Mint egy ott lakó mondta, tavaly készült el az utca, ahol már most is igen szűkösen férnek el, és az óvoda is eléggé leterheli. Ha megépítik az odatervezett lakásokat és esetleg csokkal vásárolják meg azokat háromgyerekes családok, akkor majdnem megduplázódik az utca lélekszáma, közlekedni is alig lehet. Nem lesz hely, nem lesz zöld. Utóbbit egyébként – habár kicsit más összefüggésben – Herczeg Ágnes is nagyon fájlalja. – Eszembe jutott a városi lapban és televízióban néhány éve futott Az én városom sorozat, amiben mindenféle helyzetű, iskolázottságú, érdeklődésű embert megkérdeztek, és mindenki arról beszélt, hogy mennyire szereti Paksot, mert élhető, lassú lüktetésű, amely szolgáltatásaiban vetekszik a nagyvárosokkal. Jóllehet 73 évet éltem itt, sehova se mennék el, de ha most megkérdeznének, kénytelen lennék azt mondani, hogy ez nem az én városom, nem az én otthonom, mert lakhatatlanná, élhetetlenné teszik – mondta. Az első „város elleni merénylet” szerinte az öreg gesztenyefák kivágása volt 1977-ben. Ami most keseríti az, hogy a Rákóczi utcában, ahol „október óta túrják a földet”, húsz fát kivágtak és közösségi teret alakítanak ki, azaz leburkolják. – Nem lehet betonrengetegben élni sem kisgyereknek, sem öregasszonynak – összegzi szomorúan. Lisztmajer Balázs azt szorgalmazza, hogy készüljön egy koncepció az óvárosra. A többiek hozzáteszik, hogy újabb lakossági fórumra is szükség lenne, mert úgy vélik, hogy több ház a lakossági tiltakozás, sőt a hatályos jogszabályok semmibevételével készül. – Szeretnénk zöldet, szeretnénk madarakat, szeretnénk, ha megmaradna az óváros hangulata – összegezték. Bagdy László képviselő, a városépítő bizottság elnöke is egyetért a megfogalmazottakkal. Mint lapunknak elmondta, tanácskozási joggal vett részt azon a tervtanácsi ülésen, ahol a Kosár utcai tervek kerültek az asztalra, de azt szakmai hibák sora miatt elutasították. Azt mondta, az építészektől azt kérik, ne csak szigorúan a jogszabályokat vegyék figyelembe, hanem az ott élő emberek érdekeit is. – És ezt a főépítész úrtól is elvárjuk – fogalmazta meg. Azt mondta, meg kell fontolni a helyi építési szabályzat további szigorítását is annak érdekében, hogy elejét vegyék a rossz folyamatoknak ugyanis ő maga is osztja azt a véleményt, amit – mint felidézte – Süli János polgármester is megfogalmazott: élhetetlen lakások épülnek, ahol nincs tér, nincs hely, nemcsak az autóknak, de még arra sem, hogy egy szánkót, vagy biciklit elrakjanak. – Ha nekem fizetnének, akkor sem jönnék ide lakni – jegyezte meg hangsúlyozva, hogy azok, akik ezeket megveszik, eszük ágában sincs ott lakni, csak befektetési céllal vásárolták ezeket a lakásokat. Mint a tiltakozók figyelmeztetnek, a mostanság tapasztalható építkezések miatt egyre magasabbra szöknek az ingatlanárak, így egy paksi magánszemélynek, aki házat venne, esélye sincs, nem tud versenyezni a befektetőkkel. A fiatalok, ha önálló életet akarnak kezdeni, nem itt teszik, mert nem tudják megfizetni, inkább a környező falvakba költöznek.
