Paksi Metszet / Városi Múzeum

A Paksi Városi Múzeum új állandó kiállítása

A Paksi Városi Múzeumot 1993-ban alapította Paks Város Önkormányzata. A következő évben el is kezdődtek az átalakítási munkálatok a leendő múzeumépületben, az egykori Cseh-Vigyázó, majd később Mádi-Kovács család birtokában lévő kúriában. Először a kőtár nyitotta meg kapuit 1994-ben, majd 1995-ben megnyílt a múzeum állandó kiállítása is, „Paks történetének tanúi” címmel.

Az azóta eltelt több, mint 20 esztendő alatt az állandó kiállítást kiegészítve, több, mint 100 időszaki tárlat várta az érdeklődő látogatókat. Ahogy azonban teltek az évek, a régészeti feltárásoknak, a történeti-néprajzi gyűjtéseknek köszönhetően a múzeum gyűjteménye egyre nagyobb és egyre értékesebb lett, így idővel a régi kiállítás túl kicsinek bizonyult már.

A Deák-ház néven ismert valamikori Szeniczey kúria múzeummá alakítása a város régi elképzelése volt, ami egy 2013-ban beadott pályázatnak köszönhetően válhatott valósággá. A régi 100 m2-el szemben, az elkészült új épületben a kiállítások közel 1000 m2-en adnak „metszetet” Paks és környékének 2 millió éves történetéből. A kúria az újonnan hozzácsatolt modern épülettel, négy különálló témával foglalkozó, de mégis egymással összefüggő kiállítási egységet alkot, így sokkal részletesebben és látványosabban mutathatja be Paks történetét.

Régiségtár

A víz közelsége minden település kialakulásában fontos szerepet játszott, nem véletlen, hogy Paks környéke már a legkorábbi időszakokban benépesült. Ennek köszönhető egy bronzkori település kialakulása is a dunakömlődi Sánchegyen. A magaslat védelmi szerepét azonban nem csak ők ismerték fel, ide építették a rómaiak is erődjüket, mely Pannonia provincia határát védő erősségek egyike volt. Az antik nevén Lussoniumként ismert segédcsapati tábor közel 400 éven át teljesítette funkcióját. A rómaiak távozása után, még a népvándorlás időszakaiban laktak a Sánchegyen, utánuk azonban már csupán Bottyán generális használta ki a terület katonai adottságait a 18. században.

A kiállítás nagy része ennek a dombnak a történetét meséli el, kisebb részében pedig Paks történetével foglalkozik.

Emléktér

Az Emléktérben Paks 19. századig tartó története elevenedik meg, melyet 6 helyiségben mutatnak be.  A török kiűzése után az új betelepülők, a régi lakosok és a közbirtokos nemesség együtt adta a város új arculatát. Világukat korabeli tárgyak, térképek, dokumentumok és korhűen berendezett szobák idézik fel abban a kúriában, ahol a Szeniczey-családnál többször vendégeskedő Deák Ferenc is megfordult.

A felidézett képet számítógépen megjelenített animációk és játékok egészítik ki.

Dunatár

A Régiségtárban és az Emléktérben eddig kialakult kép, a Dunatár megtekintésével válik teljessé. Egy-egy „dobozba” foglalva, 10 téma segítségével kap átfogó képet a látogató, az élelemszerzéstől az ártéri gazdálkodáson át a Dunában való mosásig, a folyó és az ember kapcsolatáról. Ezt egészíti ki a Duna változásainak térképes megjelenítése, valamint a folyó és az ártér gazdag állat-, és növényvilágának bemutatása, számítógépes játékok segítségével.

A paksi löszfal

Paks északi részén, a Sánchegy tövében 1894-1895-ben épült meg a Paksi Gőztéglagyár. A téglagyártás során a nyersanyag bányászata fokozatosan tárta fel azokat az üledékeket, amelyek a földtörténeti múltuk közel egy millió éves eseményeit őrzik. A feltárt üledékek első tudományos ismertetésétől (1934), szinte folyamatos volt a kutatók jelenléte, s ennek köszönhetően a paksi löszfal az egyik legjobban tanulmányozott pleisztocén szelvény Közép-Európában. A kiállítás a változatos klímaviszonyok során képződött löszök és fosszilis talajok, illetve az azokban előforduló ősmaradványok segítségével igyekszik a látogatót megismertetni azokkal az eseményekkel, amelyek jelenlegi természeti környezetünk kialakulására is hatottak. A tárlat úgy épül fel, hogy a különböző háttérismeretekkel rendelkező múzeumlátogató is megtalálja az érdeklődési körének megfelelő információkat.

Forrás: Szabó Antal, régész